m.a.g.u.s.

A Valhalla Páholy végnapjaiban a kiadó honlapjára több érdekes anyag is felkerült: előzetesek, illusztrációk, részletek kiegészítőkből, tájképek Ynev megannyi vidékéről, s Buttinger Gergely aláfestői zenéi kultúrákhoz és országokhoz. A naptár 2003-at mutatott és ekkor került fel egy enigmatikus novellasorozat első része a valhalla.hu-ra, A dorani ügynök története címmel. Novák Csanád osztotta meg és bár rövid terjedelmű volt és (fájdalmas módon) befejezetlen maradt, de egyértelműen jelezte a szándékot, hogy a Keleti Szél eseményein túl is van élet Tier nan Gorduin számára.

A későbbi Geofrámiából tudjuk, hogy a "dorani ügynök" végül sikeresen omlasztotta rá a Gátat és annak vízét Amhe-Ramun hordáira, s ha már ott volt (s a részletben valóban Celestiussal társalog) nem kizárt, hogy Rudrig ves Garmacorral is találkozhatott és elbeszélgethetett arról, hogy melyikük hogyan viszonyul a macskaszőrhöz ...

A teljes története valószínűleg már sohasem ismerhetjük meg, ahogyan mai napig vitatott, hogy EZ a Wayne M. Chapman éppen és pontosan kit takart akkor a válságos viharokban, de a mai napig tanulságos, érdekes és szórakoztató ereklyéje marad ennek az interregnum előtti időszaknak és hídat képez a két legismertebb (~legnépszerűbb) kalandozó között éppúgy, mint Észak- és Dél-Ynev nagy történelmi eseményei között. Kuriózuma okán a legméltóbbnak a tervezett Keleti Szél 2 egyik (sem az első, sem az utolsó) borítótervét mutatjuk be nektek, hogy lássuk ilyen is volt, ilyen is lehetett volna.

Mai rövid történetünkben egy élethalálharcnak induló helyzetről derül ki mozdulatról-mozdulatra egyre több, hogy egy fontos Ynev világi esemény, mozzanat színfalai mögé kaphassunk bepillantást a majd 20 évvel korábbi rajongó alkotásából. Az Ynevi Krónikák sorai tovább pörögnek és lassan teljesen kitöltődik linkekkel az alant található táblázat is, legközelebb pedig áttérünk az anyagok lírai felére is egy kis érzésért. Stay tuned... A címválasztás és a karakternév különösen fontos eleme a M.A.G.U.S. történetének, amiről egyszer majd egy hosszabb nyári tábor egyik esti programjában hosszabb kifejtést is adunk, reméljük visszatérhetünk majd az ottani ivósjátékok és hagyományok ápolásához is.

***

'Szisszenő pengék vonnak láthatatlan kört a magas alak körül, aki mozdulatlanul áll a máglya lobogó fényében. Haja ezüstfehéren omlik vállára, szemei kéken ragyognak, ahogy ellenfeleire emeli hideg tekintetét. A féltucatnyi fegyveres lassan közelebb nyomul, óvatosan köröznek prédájuk körül. A megmérettetés utolsó állomása ez, aki idáig eljutott, figyelmet érdemel.

  Egyikőjük előrébb csusszan, láthatóan magának akarja a dicsőséget. Nem zavarja ellenfele fegyvertelensége, ez nem a lovagias párviadalok színhelye... Rutinosan engedi útjára kardját, az egyenes vágás célravezetőnek tűnik ebben a helyzetben. A fehérhajú ebben a pillanatban megmozdul. Követhetetlen mozdulata nyomán egy kard terem a kezében, mellyel olajozottan söpri félre a veszedelmesen közel került fegyvert, majd a hihetetlen gyorsaságon láthatóan megdöbbent ellenfele karján hosszú vágást ejt. A sebesült elejti kardját, eleget tett az első vér követelményének, számára végetért a harc. Nem így a megtámadottnak, aki köríves mozdulatának lendületét kihasználva a tetőponton elengedi fegyverét, s az pörögve csapódik egy újabb, méterekkel távolabb álló fegyveres combjába. Pillanatokkal később a két sebesült eltűnik a tűz köréből, a fehérhajú ismét mozdulatlanul áll, a megmaradt harcosok pedig csak most eszmélnek, hogy négyen maradtak egy szempillantás alatt.