Úgy érzem sok negatív dolgot fel fogok hozni a könyv kapcsán, ami eredendően nem vele kapcsolatos, de kiváltja belőlem, eszembe juttat, úgyhogy hajrá. Az, hogy valaminek „reneszánsza” van éppen lassan olyan elhasznált szitokszónak hat, mint az „epikus” volt-lett a 2000-es évek végén és ’10-es évek elején a videojátékokban. Ahogy akkor sem volt semmi epikusabb, mint korábban, úgy most sincs igazi reneszánsz. Legalábbis nem gondolom, hogy az reneszánsza valaminek, ahogy lassan kifújt vasúti híd alatt terjesztünk kétes értékű dolgokat névtelen eladókkal találkozgatva. Ez inkább hasonlít a ’80-as évek akciófílmjeinek dílerkedéséhez.
Terjesztésről szólva: emlékszik még valaki a könyvesboltokra? Urambocsá, az újságárusokra? Odamentél, körbenéztél, tetszett valami megvetted. Nekem tökre bejött. Hiányzik. 2022-ben a FOMO magenta felhőjében dohogva megpillantok egy jpg-t feltöltve valahová és remegő ujjakkal írok vadidegeneknek, hogy adják a cuccot. Mindegy milyet. Hátha üt. Aztán utalsz, jelen esetben 2500+1100=3600 pénzt érte és reméled, hogy megjön. Megjön amúgy, tényleg. De azért kibányászva a rozsdás postaládából inkább érzem, hogy a kuriózumért fizettem látatlanban, mint az értékért. Amúgy anno is volt ilyen, emlékszem a világ végén vidékre is kihozta a posta a Sárkányok és Helikopterek képregényt, amit még csekken fizetve rendeltem és csak a kakasok és a Duna hallotta a férfiatlan sikolyomat attól, ami benne volt.
A 
Bár nem definíció szerint nosztalgia az, amit érzek egy új és újabb lapozgatós könyv megjelenése kapcsán, de a TV elől kajánul az ötösökkel felém néző csontszínű kockáim fél méterről is érezhetően bizseregtek, amikor az ünnepek előtt heves FOMO érzéstől hajtva beszereztem a legújabb (második) Vindgardia Hősei játékkönyvet (és ígérem, többet nem viccelek a nevével … annyit).
Igen. Ez egy (főképp) M.A.G.U.S. fantasy novellákat tartalmazó könyv, amely mindhárom kifejezés kritériumainak megfelel. Ez azért fontos, mert előfordult, hogy korábban hasonló ígéretekkel érkező kötetek nem feleltek meg ennek. Ez viszont nagyon és én most ennek nagyon örülök, hogy kinek mi M.A.G.U.S.-os persze lehet szubjektívabb, de a fantasy zsáner és a novella műfaja azért elég jól körülhatárolt. Erről itt ennyit és a könyvről többet.
Nagy várakozás előzte meg az egyik legfrappánsabb álnevű M* szerző legutóbbi regényének megjelenését, mikor tavaly év végén „váratlanul” híre jött és szokatlanul gyorsan a kezünkbe vehettük még karácsonykor. Az idézőjel részemről szubjektív, mert abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy írása közben fokozatosan ismerhettem meg a regényt fejezetről-fejezetre és véleményt is fogalmazhattam meg vele kapcsolatban. Erről egyébként a kötet végén található Köszönetnyilvánítás részben is tanúságot tett Gáspár Péter barátom. Ez nagyon jól esett nekem egyébként. Előbb vagy utóbb lebuktam volna olvasó- és rajongótársaim előtt, hogyha nem teszem szóvá itt az elején, úgyhogy inkább elébe mentem. Így talán még erősebbnek hat, amikor majd ezek után írok valami elmarasztaló véleményt a tartalomról.
