Krónika

Egy időre sikerült elzavarni Amundot Kuklis képeket nézegetni így visszatérhetünk rpg filológiai régészkedésünk eredeti idővonalára. Itt már 1995 decemberében járunk, ami sokak szerint (például egy legutóbbi remek videóban is hallható két szakértőtől) a magyar szerepjáték talán legfényesebb aranykora volt. Való igaz, a bejegyzések végén látható összegzés alapján is ekkor jelent meg a legtöbb féle fajta magazin és kiadvány párhuzamosan, az akkori felmérések szerint voltunk vagy 30 000-en kimutathatóan.

A Trollbarlang egy mára legendák homályába veszett hely, az Opera környékén (is) volt egy Andrássy úti emeleten. Fő profilja a Warhammer bolt volt, de sok más szerepjáték forgalmazásával is foglalkozott. Amit kevesen tudnak, mert az újságaiból nem olvasható ki, hogy hatalmas képregény, azon belül manga és anime központ volt. Olyan kínálattal rendelkezett, ami lélegzetelállító volt.

Összenéztünk párszor a szobám lakójával mire eldöntöttük, hogy ezzel folytatjuk a szerepjáték filológiai régészkedésünket. Igen, technikailag a Csillagvadász Légió folytatása/kiadványa, de van annyi önálló érték benne, hogy talán tán még nem tűnik soknak vagy egyformának a két bejegyzés egymás után. Ez egy objektív érv mellette, de valójában, mind a ketten rájöttünk, hogy túlságosan beleszerettünk Kuklis István művészeti stílusába, aki (vállt-vállnak vetve Újveczki Józseffel) ennek a kiadványnak is jegyzi az illusztrációit.

Most komolyan, nézzétek meg ezt az illusztrációt, ami a kötet 20-21. oldalán külön szerepel, a tartalomjegyzékben Pószterként megnevezve és a lehetőségek szerint egybe raktuk nektek, hogy gyönyörködhessetek a részleteiben. 1992 decemberében járunk ugyan a kiadvánnyal, két Csillagvadász Légiós hírlevél között, de a képaláírás szerint ez még a 80-as évek végén készült el. Most pörgessük végig a kiadvány képeit és egy pillanatra hunyjuk le a szemünket, hogy egy egész szerepjáték kiadványban ilyen képekkel '90-ben milyen planetary-romance RPG készülhetett volna a kor divatja szerint és akkor milyen lehetett volna a magyar szcéne (amúgy nagyon hasonló, mert szinte mindenki ilyen sci-fibe ágyazott fantasy világokat képzelt, csak volt akinek nem volt ideje kibontani vagy mire megtette volna látványosan leáldozott a műfajnak).