Most, hogy befejeződött a Kóbor csillagok alatt írások bemutatása visszatérünk eredeti (hétfői) küldetésünkhöz, az egykori Ynevi Krónikák oldal írásainak újraközléséhez. Ezalkalommal egy, a borús időhöz méltó, nosztalgiával a hősi múltról szóló darabbal jelentkezünk, ami a ritkább, versek és költemények sorát gyarapítja.

Egyedi sajátossága Ynevnek a dalpárbaj, s aki már játszott-mesélt ilyesmit akkor tudhatja milyen fantasztikus improvizációk születnek ilyen alkalmakkor (ha nem, javaslom). Hasonlóan a bajvívók rím-/dal-/stb- vesztésig vívott párviadaljaihoz, nem mindennapi rigmusok születhetnek. Ehelyütt az egykori Ynevi Krónikák oldal szerzőinek közös, válogatott darabjait adjuk közre, akik valószínűsíthetően hasonló helyzetekbe kerültek az ezredfordulón külön-külön és együtt is akár.

Toron szép városa

Szép város ez a Toron,
Egyre azon gondolkodom,
De szép város ez a Toron.
Fejem ezen töröm.

Ezer ének hangja kopog,
Fakasztja a vérfolyamot,
Tőrrel magunk vágjuk utunk
Érted villan, Káosz-urunk,
Ahol vértenger háborog.

Hivők hangja halkan morog,
Fogadd el az áldozatot,
Örökkön senki sem élhet,
Rántsd magadhoz lelkét végleg
Ahol vértenger háborog.

Villan sötét acél s horog,
Húsba tépő, vérző tagok,
Sikolya a magasba száll,
Sötétségben hozzád talál,
Ahol vértenger háborog.

Bosszút kiált sok-sok torok,
Igaz hívőd sírban forog,
Halott gyermek nézzél le rank,
Vakon Látó, fogadd imánk,
Ahol vértenger háborog.

Tanulni fog mind a mocsok,
Tharr kezében sorsuk forog,
Változások nagymestere
Haragjában tekint ma le,
Ahol vértenger háborog!

***

Első lírai mű, ami bemutatásra kerül az Ynevi Krónikák gyűjteményéből Amper alkotása és nemcsak Ynev, de fantasy világok visszatérő elemével, csaták következményeivel, hatásaival, érzéseivel foglalkozik megkapó módon, ha nem is feltétlen világspecifikusan.

A tavaszi táborban lemesélt Nova: De hová tűnt Walpurgis? című kalandja során felhangzó alkotás megadta az Eriontól Hajnalrévig tartó hajóút atmoszféráját. Az előadás különösen hangulatos volt és az asztal körül ülve, késő estébe hajolva iszogatva egy szűk ablak tövében hallgatva Kacattól igazán felejthetetlen volt. Most a szerző által felhatalmazva adjuk közre ezt az ynevi alkotást, melyet egy elárvult fiatal hajóskapitány írt az Erioni Haditengerészetnél szolgált édesapja emlékére.