Békés bolondok

Létezés savanyú foltja én E fénytelen város kies táján Halk szóval élesztem az Éjszaka elmúlt parazsát   Benne összeolvadni a holnappal És kesztyűt dobni múlt napoknak Erősebb szívvel állni a tetőknek Gyászos földabrosza felett   Földtelen hollókirályok társaim Mellettem gubbasztanak…