Túl hosszú út (második hangulatkeltő novella)

Az északi városállamok káoszában, egy hétre Eriontól és az ünneptől

A kocsiszínben olajlámpák imbolygó fényében figyelte, ahogy sürgő kezek, a fogadós fiai, helyére teszik kevés csomagjukat a felkészített kocsira. Magában számba vette a tartalmukat, ahogy a két zsák és három utazóláda egymás után felkerült a járműre. Egy hangosabb koccanást követően ingerülten szólt oda a pakolóknak:

– Óvatosabban, ha kérhetem! Mit nem értettek abból, hogy törékeny!

– Elnézést! Értettük jó uram! – jött a serkenő bajszok alatt eldünnyögött monoton válasz.

Újabb nevesincs porfészek és pár napos kényelmetlen zötykölődés a következő kapuval rendelkező önjelölt hercegségig. – gondolta magában Gel’z és kényszer cselekedetként megtörölgette homlokát a bársonnyal szegett mellényéből előkotort hímzett zsebkendővel, melynek fehér vásznán az on-Barev ház zöld szalamandrája izzadt hasonlóképpen.

Morogva indult vissza a fogadó fő épületébe és út közben ismét a bensőjét mardosó komor gondolatok szegődtek társául. “Szerényen élj, de gazdagon!” – mondogatta mindig a nagyapja intelemként. Mekkora ökör volt, hogy nem hallgatott a családi igazságra és a nemesi cím ígéretéért ritkán látott csodákat tett a hercegi udvarokban… most meg kutyabőrrel ugyan, de itt remeghet az életéért és a család jövőjéért. Az egyik fogadott testőre néma biccentéssel jelezte az ajtóban, hogy a csomagok nem maradnak figyelem nélkül. Egy volt a három közül, képzett harcos és világjárt ember mindahány, drága aranyakon szerzett biztonság.

Elkélt a jelenlétük, Riegoy-tól idáig nem volt veszélytelen az út, főleg, ha az ember a Barrakudák visszautasíthatatlan ajánlatát mégsem fogadta el. Mindent megtettek a baj elkerülésére, ezért is volt az elmúlt hetek vesszőfutása kaputól kapuig, hogy biztosan nyomukat veszítsék. Ismét megtörölte az arcát egy nagy sóhaj kíséretében.

Nem tudja mi lett volna, ha a kedves kis unokahúga, aki elvileg tanulmányait töltötte a Városok Városában, nem állít be az ajánlattal. Mennyit változott! Viszont az időzítés tökéletes volt, Ő pedig megragadta az alkalmat. A családja életét a saját kezében akarta tudni, de azt, ami múltjukat és a jövőjüket jelentette Lishiával küldte el és csak remélhette, hogy jól döntött.

Még pár nap, még pár ugrás és Erionban kiderül…

Előtörténet Alapú Karakteralkotás a XXI. Kalandorkrónikákra

Hosszú utat tett meg a M.A.G.U.S. szerepjáték és rajongói is, mióta először kinyithattuk a Nagy Zöldet és elkezdhettük felfedezni Ynevet. Amellett, hogy ez is egyfajta (intellektuális) hagyományőrzés lett, az egyik legfontosabb képességünk a változás. Sok küzdelem és sok kaland áll már mögöttünk, amihez méltó új ötletekkel teli, sok régi kérdésre választ adó karakteralkotást szerettünk volna kezetekbe adni a második 25 év elején. Természetesen nem a semmiből és magától ugrott elő mindez, hiszen a korábbi Tetemre Hívás karakteralkotásunk is folyamatosan fejlődött és olvashattátok már egyszer a Romkúti Típusú (elő)életút vezetésre alkalmas módszerünket.

Hercegi hangulat (1. hangulatkeltő)

Valahol Erion mellett a tengeren, 2 hónappal az ünnep előtt

Őszinte örömöt érzett, a szabadság örömét, ahogy csodás időben lehetett kint a Godorai Öböl vizén. Bár másoknak ez szélcsendet és napfényt jelentett volna, neki a vad szelet és a felkorbácsolt hullámokat a piszkosszürke felhőkkel borult ég alatt. Kecses kis hajóját röpítette előre a dagadó vitorla, ahogy egyre merészebb íveket húzott vele a mind feljebb tornyosuló hullámokon. Hófehér haját tépte a szél, nap barnította arcára sós vízpermet csapódott, de vigyorogva rántotta újabb irányba a köteleken és csigákon keresztül a vitorlát. Itt kint mondhatni egyedül lehetett, a testőrök háromárbocosát már messze a látóhatáron hagyta. Kijárt neki némi egyedüllét a kastély fojtogató levegője, az intrikák és az etikett kiszámított mozdulatai után, melyeket ki nem állhatott mióta visszatért.

Hercegként megtehetem! Lyr Da Viniel-nél, ki negyedik ezen a néven, e tájon nincs hatalmasabb úr!

Egy perccel később rájött mennyire elhamarkodott és merész gondolat volt ez, mikor egy árboc fölé érő víztorony játékszerként gyűrte hajóstul a víz alá. A sötét víztömeg hideg ölelésében, a levegő fojtogató hiányától pánikolva csak egy gondolat sikoltott elméjében: “Hol késik a teleport?!” Majd minden elsötétült…

XXI. Kalandorkrónikák Szerepjátékos Találkozó és Verseny

“Annyi csillag van az égen,

Nézd, milyen magasan vannak.

Van, amelyik vezet és van, amelyik lehull.

Melyiket kövessem én …”

– Cloud Boohen

***

Líthas,

a M.A.G.U.S. szerepjáték történetének második negyed évszázadába lépve hosszas előkészületek előzték meg az idei rendezvényünket, hogy méltóképpen futhassunk neki újult erővel és még merészebb tervekkel. Ennek az utazásnak a következő állomása a XXI. Kalandorkrónikák (BLACK-JACK!!!), amelynek időpontja 2019. március 23. lesz a tőlünk eddig megszokott minőségben … és lehetőleg többel is.