Mai rövid történetünkben egy élethalálharcnak induló helyzetről derül ki mozdulatról-mozdulatra egyre több, hogy egy fontos Ynev világi esemény, mozzanat színfalai mögé kaphassunk bepillantást a majd 20 évvel korábbi rajongó alkotásából. Az Ynevi Krónikák sorai tovább pörögnek és lassan teljesen kitöltődik linkekkel az alant található táblázat is, legközelebb pedig áttérünk az anyagok lírai felére is egy kis érzésért. Stay tuned… A címválasztás és a karakternév különösen fontos eleme a M.A.G.U.S. történetének, amiről egyszer majd egy hosszabb nyári tábor egyik esti programjában hosszabb kifejtést is adunk, reméljük visszatérhetünk majd az ottani ivósjátékok és hagyományok ápolásához is.
***
‘Szisszenő pengék vonnak láthatatlan kört a magas alak körül, aki mozdulatlanul áll a máglya lobogó fényében. Haja ezüstfehéren omlik vállára, szemei kéken ragyognak, ahogy ellenfeleire emeli hideg tekintetét. A féltucatnyi fegyveres lassan közelebb nyomul, óvatosan köröznek prédájuk körül. A megmérettetés utolsó állomása ez, aki idáig eljutott, figyelmet érdemel.
Egyikőjük előrébb csusszan, láthatóan magának akarja a dicsőséget. Nem zavarja ellenfele fegyvertelensége, ez nem a lovagias párviadalok színhelye… Rutinosan engedi útjára kardját, az egyenes vágás célravezetőnek tűnik ebben a helyzetben. A fehérhajú ebben a pillanatban megmozdul. Követhetetlen mozdulata nyomán egy kard terem a kezében, mellyel olajozottan söpri félre a veszedelmesen közel került fegyvert, majd a hihetetlen gyorsaságon láthatóan megdöbbent ellenfele karján hosszú vágást ejt. A sebesült elejti kardját, eleget tett az első vér követelményének, számára végetért a harc. Nem így a megtámadottnak, aki köríves mozdulatának lendületét kihasználva a tetőponton elengedi fegyverét, s az pörögve csapódik egy újabb, méterekkel távolabb álló fegyveres combjába. Pillanatokkal később a két sebesült eltűnik a tűz köréből, a fehérhajú ismét mozdulatlanul áll, a megmaradt harcosok pedig csak most eszmélnek, hogy négyen maradtak egy szempillantás alatt.